az úrvacsoráról

Lekció: Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!

2Móz.12,1-14

Textus: Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.

1Kor.11,23-32

1. Az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit

- az úrvacsora a páskavacsorában gyökerezik

- húsvét estéjén ették, az Egyiptomból való szabadulás emlékére

- egészben megsütött bárányt, keserű füvekkel és kovásztalan kenyérrel

- a vérével meg kellett kenni az ajtófélfát annak jeléül, hogy az egyiptomi kivonulás éjszakáján a zsidók elsőszülöttei nem haltak meg, mert Isten megkegyelmezett nekik

- a bárány helyettesítette az elsőszülötteket az áldozatban, ahogy Ábrahám esetében a kos helyettesítette a fiát, Izsákot, mikor fel kellett áldoznia

- az egész nép bűnéért a nagy engesztelés napján kecskebakot áldoztak: a főpap rátette a kezét is kiűzték a pusztába

- azért fontosak ezek, mert ebben a jelképben gyökerezik Jézus áldozata

- helyettesként magára veszi a bűneinket, Isten igazságérzetét kielégíti, bűn felett érzet haragját feloldja

- mi is haragszunk az igazságtalanság miatt: Isten, aki maga a tökéletes igazság, elviselhetetlennek tartja, ezért van szükség, hogy a bűn elnyerje a büntetést

- Isten minden ember, a mi bűneinkért is Jézust bűntette meg

- A keresztény életnek ez a második nagy felismerése (az első, hogy Isten szeret), hogy Isten mindent megbocsát nekünk, és ezért mi is képesekké válunk a megbocsátásra

1. Senkiben nincsen nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért

- az úrvacsorában Isten hozzánk való szeretete lesz nyilvánvalóvá

- az úrvacsorában élhetjük át az, hogy részesei vagyunk a jézusi áldozatnak, és hogy a megbocsátás itt és most ránk is érvényes

- ha valaki komolyan veszi ezt a szertartást, ténylegesen hozzásegíti az emberi kapcsolatai rendezéséhez: Isten az úrvacsorán keresztül tanítja meg megbocsátani, szeretni, elfogadni, türelmesnek lenni

- az úrvacsora, és a helyesen elvégzett lelki szertartás formál krisztus-képűvé, kereszténnyé

- lelki közösség az élő Jézussal: itt lehet igazán átélni, hogy Jézus él, és hogy része az életemnek; itt lehet igazából a saját akaratunkat a jézusi akarat alá rendelni

- A keresztelési ígéret beteljesedése az úrvacsora: veletek vagyok a világ végezetéig

1. Lelki betegeknek való orvosság

- az egyház történelmében az úrvacsorában nagyobb hangsúlyt fektettek a bűnbánatra

- az úrvacsora lényege az életöröm, annak felismerése, hogy Jézus ténylegesen meggyógyít a lelki betegségeinkből, leveszi vállunkról a terhet, és ennek lehet, szabad örülni

- a helyesen átélt úrvacsora a felszabadulás élménye: amikor valaki sokáig cipel egy nagyon nehéz zsákot, és valaki hirtelen leveszi a válláról: olyan érzés, mintha repülnénk

- az úrvacsorában Jézus arra tanít meg, hogy örüljünk ennek az életnek, mert minden pillanata ajándék, hogy ne tegyük tönkre a kicsinyes ellenségeskedéseinkkel, durcáskodásainkkal; nézzétek a gyermekeket, mondja Jézus, és az égi madarakat: tőlük kell eltanulni, mit jelent az életöröm, hogyan lehet örülni a mindennapoknak

- az, aki nem tud örülni az életének, aki a legnagyobb nyomorúságban is nem látja meg az öröm, a felszabadulás lehetőségét, aki még mindig azzal van elfoglalva, hogy a családját marja, aki irigykedik, féltékenykedik, ellenségeskedik, gyűlölködik, az saját magát emészti fel, és lelkileg beteg, tehát szüksége van az áldott orvosra

1. Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki lakodalmat készített a fiának

- „és az élet öröm lesz megint, mint kezed érintése kezemen”

- az Isten országa itt kezdődik a földön: azokban a pillanatokban, amikor érezzük Isten jelenlétét az életünkben

- amikor tudunk felszabadultan örülni az életnek

- amikor rányílik a szemünk arra, hogy a királyi vendégség nekünk készül, és hogy Isten milyen gazdagon megajándékoz minket

- „Ti jók vagytok mindannyian, miért csinálnátok hát rosszat? Néha úgy vagytok a rosszal, mint a gyermek a csavargással. Ujjong, eltéved, sírdogál, s hazakívánkozik. Ti mindannyian örültök a jónak, s fontoljátok meg, amit mondok: Nem sánta az, aki együtt lelkendezik a csúszkálókkal.”

Lelki építkezés

Lekció: Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.
Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban”, aztán ez is: „Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók.” Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

1Kor.3

Textus: Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

1Pét.2,1-5

1. A lelki építkezés menete

- Pál ebben a részben a gyülekezetépítésről beszél

- A keresztény hit olyan lelki növekedést jelent, amely a személyes térben és a közösségben zajlik

- Nincs életkorhoz kötve, hogy ki mikor kezdi meg a lelki növekedést a Krisztusban

- A megtérés az alap, amire el lehet kezdeni építkezni, felépíteni rá egy keresztény életet

- A megtérés pillanatában lelkileg csecsemő az, aki megtér, először a hit alapjait kell elsajátítsa, azután építheti rá a maga keresztény életét, ahol szép lassan minden területen Krisztus lesz nyilvánvalóvá

- A krisztusi életforma öntudatos életet eredményez: elkezdem tudatosan alakítani az életem, tudatosan vizsgálni magam, alakítani a saját személyiségem

- Krisztussal élni azt jelenti, hogy minden pillanatban kész vagyok felülvizsgálni életem minden részét, cselekedeteit, gondolataimat

- Ezeknek külső jele az egyházi közösség: az istentisztelet arra szolgál, hogy Isten az Igén keresztül felülvizsgálja életünket, az úrvacsora pedig az erre adott lelki válasz

- A közösség abban segíthet, ha olyan a közösség, hogy fejlődjünk ebben a tudatos lelki életben

1. A közösségi munka szerepe az egyházban

- minden munkás szerepe ebben áll: hozzásegíteni a másikat, hogy a lelki dolgokban előre jusson

- a növekedést az Isten adja, és ezt soha nem szabad elfelejteni

- minden lelki nevelés, munka eredménye arról szól, hogy Isten megáldotta a közösséget

- nem mérhető le, csak időnként látszik az előrehaladás

- imahéten például, vagy a beszélgetésekben lehet lemérni, hogy ki mennyit haladt a lelki életben

- az Isten munkatársainak ennyi a szerepe: lelkileg építeni a másik embert

- minden egyéb járulékos tevékenység csak arra szolgál, hogy ezt a lelki építkezést megkönnyítse

1. Az Isten temploma – ti vagytok

- nagyon fontos Pál kifejezés, mert ebből derül ki, mi is a gyülekezeti szolgálat tulajdonképpeni célja;

- hogy ti. egy gyülekezet lelki templommá épüljön fel

- ehhez az szükségeltetik, hogy minden építő-kő megtalálja a maga helyét ebben az épületben

- minden építkezés erre a lelki templomra néz

- mindenki, aki tesz valamit a gyülekezetért, lelki templomot épít

- akinek fontos ez az ügy, az a maga részével hozzájárulhat ehhez a lelki építkezéshez

- aki úgy érzi, hogy az Isten gazdagon megajándékozta, az hálából kiveheti a maga részét a lelki építésben

- „szent nemzet, királyi papság vagytok” – mindenki oda tud vezetni egy másik embert Krisztushoz

- első kérdés: megtaláltad-e Krisztust? Elkezdted-e már építeni a lelki templomod? Megtaláltad-e a közösségben a helyed?

- Ha igen: elkezdtél-e másokat hozzásegíteni, hogy ők is megtalálják Krisztust, és ők is elkezdjenek építkezni? Megtért-e valaki a te igehirdetésed, életed, bizonyságtételed hatására?

A lelki vezető önértelmezése – 1Korinthus2

Lekció: Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor.2)

Textus: Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet, akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét. Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon. Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Te pedig, emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben? Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza? (Ez.33,1-11)

 

1. A lelkipásztor önértelmezése

-         ebben a részben Pál a saját feladatáról, mint igehirdető szolgálatról beszél

-         fontos, hogy a lelkipásztor és a gyülekezet tisztában legyen azzal, hogy a lelkipásztor mit gondol saját szolgálatáról, arról, hogy mi a feladata a közösségben

-         mit csinál egy lelkipásztor? Mi a dolga? Kultúraszervezés? Reprezentáció?

-         Kereszteljen, eskessen, temessen – szolgáltatások

-         A lelkipásztor igehirdető elsősorban (nemcsak szószéki, hanem mindenféle igehirdetés), az igehirdetés központi témája a JK-ról való bizonyságtétel

-         A lelkipásztor teljesítménye a Krisztus-hit alapján mérhető le, nem pedig azon, hogy mit tett egyebet a közösség szolgáltában, minden egyéb másodlagos, mert az első és legfontosabb feladata az igehirdetés; ha ezt nem teljesítette, nem teljesítette feladatát

-         Nem túl népszerű feladat egy olyan korban, ahol a lelki dolgok a háttérbe szorulnak

-         A Lélek dolgairól beszél azoknak az embereknek, akik erre fogékonyak, akik maguk is lelkiek

-         A lp. Csak egy dologgal dicsekedhet: hogy Krisztus szolgája, minden egyéb csak személyes ambíció, és ezért másodlagos

-         Ez a szakasz minden igazi igehirdető próbaköve, mert Pál elmondja, hogy milyen az igazi igehirdető, milyen kérdésekkel, nehézségekkel szembesül

-         Hiteles-e az igehirdetése? Látszik-e az életén az, amiről beszél? A saját személyisége kárára vagy hasznára válik az igehirdetés munkájának? Elhomályosítja-e bármi az ige tiszta üzenetét? Érzi-e maga is a saját esendőségét, hogy ne a saját bölcsességével dicsekedjen? Érezhető-e a Lélek ereje az igehirdetésben? Vannak-e az igehirdetésének eredményei? Változik-e igehirdetésétől az emberek élete, gondolkodása, szokásai, egymás közötti kapcsolatai?

-         A türelem megtanulása: nincsenek látható eredmények, sok kérdésre nincs válasz, nem mérhető le, hogy az Ige kiben milyen lelki hatást vált ki

-         Kérdés, hogy mennyire bízik az igehirdető abban, hogy majd az Ige, aki maga JK, elvégzi majd mindenkiben a szükséges lelki folyamatokat

-         Konfirmandusok: lehet, hogy évek hosszú sora telik el, mire az elvetett mag kikel bennük (kevesen vannak a templomban, akik gyerekkoruktól hűséges templomba járók, mindenkinek kellett egy bizonyos idő, amíg az isteni beszéd benne elvégezte a maga munkáját)

-         A lelkipásztor feladata annyi, amennyit Ezékiel is ír: elmondani a dolgokat, amikkel meg van bízva

-         Érthető formában kell elmondani az üzenetet, nem pedig úgy, hogy a gyülekezet semmit ne értsen belőle

-         Ha az igehirdetés hitelesen megtörtént, akkor az ige befogadásának felelőssége a hallgatóságra hárul

-         Pál nem szégyelli felvállalni, hogy ő is ember, emberi gyengeségekkel

-         Sokszor volt az az érzésem, hogy a gyülekezet nem látja a lp-ban az embert, nem lehet beteg, nem lehetnek fogyatékosságai, nincs szüksége saját maga számára időre, magánéletre, élete teljes egészében a közösség előtt zajlik, példaként, minden szavát, mondatát, megmozdulását, ruháját, cselekedetét, vagy az, amit nem tesz, kritizálnak – elfelejtkeznek arról, hogy ő is ember, emberi érzésekkel; a lp-t meg lehet sérteni, hiszen neki úgyis az a kötelessége (arról beszél), hogy meg kell bocsátani;

-         Emberi gyengeségek között hirdetjük az Isten igéjét, hogy az Ige munkáját ne magunknak tulajdonítsuk, hanem Istennek

-         A lelkipásztornak tudni kell a maga emberi oldalát, gyengeségét, hibáit is felvállalni, neki sokkal inkább, mint a gyülekezetnek, mert a lelkipásztor ebben is példa lehet, ahogy ember: a példája éppen ettől válik hitelessé, hogy őszinte, és nem játssza meg a tökéletes embert, nem játszik Istent

-         Pál fél, hogy a küldetését nem teljesíti: így félni csak az tud, aki személyes ügyének tekinti az igehirdetést, és fél attól, hogy nem állja meg a helyét, nem teljesíti a feladatát

-         Pál egész súlyában, nagyságában látja, hogy Isten milyen hatalmas súlyt tett a vállára: az Ige hirdetését

-         Aki komolyan veszi a hivatását, ezeket a kérdéseket, félelmeket, lelki gyötrődéseket nem úszhatja meg, sőt, ez az egyik ismérve annak, hogy valaki komolyan veszi a szolgálatát

-         Ez a komolyság határozza meg majd a gyülekezet hangulatát

1. A befogadó közösség

-         lelki közösség: lelki dolgokat lelki embereknek magyarázva

-         onnan lehet tudni, hogy ki a lelki ember, hogy megnézzük, hogy mi az életében a legfontosabb dolog, amiért mindent megtenne

-         lelki élet kialakítása: hogy a gyülekezet foglalkozzon a lelki dolgokkal

-         tökéletesek: érettek, nagykorúak a Lélek dolgaiban

-         úton vannak Krisztus felé: úton lenni: a boldogság; megérkezni: a halál

Az egyház feladata – 1Korinthus1,18-31

Lekció: Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.” Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor.1,18-31)

Textus: Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. (2Kor.4,7-11)

 

1. A keresztény egyház központi üzenete

-         a keresztről való beszéd

-         vita az egyház helyzetéről, státusáról

-         a magyarság megtartása, iskolák fenntartása, erkölcsös nevelés

-         kulturális tevékenység, kultúraszervezés, szociális munka, amit más nem tenne meg

-         mi a szerepe az egyháznak egy tágabb közösségben?

-         Miért nélkülözhetetlen?

-         Ahol nincs gyülekezeti élet, ott gyorsan megjelennek az új egyházak, mert az embereknek igénye van a lelki életre

-         Nem mindenkinek, és nem mindenkinek egyformán, de éppen e miatt a lelki igény miatt elpusztíthatatlan

-         Nem a formája: két évezred alatt az egyház sokszor átalakult, és még sokszor át is fog, fejlődik, változik, mert a benne élő emberek fejlődnek, változnak, megváltoznak az igények

-         Jézus olyan alapvető emberi igényre válaszol, amely eltörölhetetlen

-         Ahhoz, hogy az egyház haladjon valamerre, szüksége van arra, hogy tisztában legyen saját magával

-         Az egyház soha nem ússza meg a bűnbánatot, mert ha el akarja kerülni, megszűnik abban a formájában létezni

-         Aki maga is a bűnbánatról prédikál, annak Pál szavai az irányadók: Bűnösök között első vagyok én

-         Akinek a világgal szemben elvárásai vannak, először maga kell megmozduljon a világ felé, aki felé küldetése van

-         Ideje van annak, hogy a közbeszédben az egyházról beszéljünk

2.      Az üzenet személyes

-         a keresztény – minden keresztény egyház – üzenete a keresztről szól

-         ez az üzenet nem intézményeket szólít meg, hanem személyesen embereket

-         alulról építkezik, a családban, az emberi kapcsolatokon keresztül

-         a másik ember szeretete, türelme, kiállása, jósága, megbocsátása, embersége által szólít meg Isten

-         a keresztény üzenet mindig, minden körülmények között a kapcsolatokról szól:

-         az Istennel való helyreállított kapcsolatom: megbékélek Istennel

-         az önmagammal való kapcsolatomról: elfogadom önmagam, megbocsátok önmagamnak, megszeretem önmagam

-         a többi emberrel való kapcsolatomról: elfogadom őket, megbocsátok nekik, megszeretem őket

1. A hatalom felismerése és lebontása

-         Milyen Isten az, aki a gyengeségével dicsekszik?

-         az egyház története nem arról tanúskodik, hogy betartották volna a jézusi életformát

-         a keresztény életvitel nem a hatalom gyakorlásáról, hanem a hatalom lebontásáról szól

-         Isten a gyengék, kiszolgáltatottak pártján áll (gyermekek, asszonyok, elnyomottak, a társadalom perifériáján élők)

-         Minden olyan egyházi kísérlet, amely világi hatalmat akar magának biztosítani, elhibázott

-         Mindenki rendelkezik egy bizonyos személyi hatalommal: az emberi kapcsolataink a hatalom gyakorlásáról szólnak

-         Megbántok valakit: hatalmasabb vagyok nála, mert ő sérült, én meg nem

-         Gyerekekhez való viszonyban látszik meg leginkább, hogy ki hogyan gyakorolja a hatalmát

-         Isten a szülői hatalmat arra adja, hogy ez a gyermeknek javára váljon, nem pedig azért, hogy hatalmaskodjon a szülő a gyermeke felett

-         „amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok” – a hatalomért való hatalmaskodás tipikus példája; nem a gyerek számít, hanem az, hogy én gyakorolhatom a hatalmam

1. A szeretet gyengeségének felvállalása

-         Amikor valami probléma merül fel az életben, mindig feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért történt, ami történt

-         Az első kérdés az, hogy megpróbáljuk a magunk hibáját megtalálni, mert a másikét nagyon könnyen meglátjuk

-         Az emberi konfliktusokat csakis a párbeszéd oldhatja fel, amikor beismerem a saját hibáimat

-         Sok házasság nem végződne válással, ha az a két ember tudna beszélgetni egymással

-         Szeretni: nem természetes; a szeretet erőfeszítést igényel; megtanulni jól szeretni: bölcsesség kell hozzá

-         Kétféle intelligencia: értelmi és érzelmi

-         Isten az érzelmi intelligenciára akar bennünket megtanítani: ez az emberi kapcsolatokban látszik, a konfliktushelyzetek megoldásában

-         Az a bölcs ember, aki nem keresi a konfliktusokat, de ha mégis adódnak, meg tudja őket oldani

-         A szeretet a világ szemében bolondság: hogyan szerethetném azt, aki gyűlöl engem?

-         Mégis ez az egyetlen út, amely megoldást jelenthet a megoldhatatlan helyzetekre

-         Hogy senki ne dicsekedjék: ez Istentől van

A békéltetés szolgálata – 1Korinthus1,1-17

Lekció: Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér, z Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: egyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, mint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé.” Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. Igaz, megkereszteltem még Sztefanász házanépét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. (1Kor.1,1-17)

Textus: Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Kor.5,16-21)

 

1. bevezetés a korinthusi levébe

- az egyház evangélium-hű építése: mit is jelent ez?

- Nincs más mérték, csak a Szentírás, és semmi más nem kánon-értékű

- A város kereskedelmi központ, lakossága mindenféle szinten nagyon vegyes: politkailag, gazdaságilag, nemzetiségileg

- A gyülekezetet Kr. 51 végén alapítja, másfél évig lakik Korinthusban Jusztusz házában

- Négy levelet ír a gyülekezetnek távozása után, ebből kettő elveszett (az első és a harmadik); még egyszer elmegy K.-ba, ami után születik a 4. levél, a 2Kor.

- A gyülekezetet Timóteusra hagyja

- Gyülekezeti problémák

- Jelentős személyiségek a korinthusiak életében: Péter (zsidókeresztények), Apollós (értelmiségiek), Pál (személyes ismerősei), Krisztus (szigorú keresztények, bíráskodók)

- Krisztus nem sorolható az apostolokkal egy sorba, az apostolok pedig nem Mesterek, akiket követni kell, csak közvetítők

- Legfőbb kérdései: 1. a keresztény szabadság és az evangéliumhoz való hűség kapcsolata, 2. a szeretet és 3. a feltámadás

1. apostol

- küldött; meghatározza a küldetése, a küldetése nélkül nem apostol; Pál önértelmezése: a küldetése a lényeg az életében; e nélkül nem lehet apostol; lelkipásztori önértelmezés: egy lelkipásztor addig lelkipásztor, amíg elvégzi azt a munkát, amire rendeltett; azt is látjuk, hogy Pál szolgálata nem egész életre szól, hanem ideiglenes;

- A tisztség Isten ajándéka és megbízatása, Isten kéri számon, és ez sokkal szigorúbb számonkérés, mint bármilyen emberi (aki sokat kapott, attól sokat követelnek)

- Apostol: képviselő: annak az akaratát képviseli, aki elküldte, sokszor azok ellenében is, akikhez küldetett; Isten akaratának helyes értelmezése, bölcsesség, türelem, elkötelezettség, a saját személyének háttérbe szorítása, Isten akaratának érvényesülni hagyása, intés, irányítás

- Hatalom van a kezében, a szó különleges hatalma: nem mindegy, mit mond, hogyan mondja, miért mondja; az apostol és a lelkipásztor szüntelen önvizsgálatot tart az Ige tükrében, állandóan felülvizsgálja saját magát, de senkitől nem hagyja magát befolyásolni, csak Istentől

- Személyes kapcsolat Istennel, és ennek alapján való élet

- A munkatársak okos megválasztása

1. a gyülekezet „simul iustus et peccator”

- tagjai az elhívott szentek, akik azért emberek maradnak, tehát hibázhatnak és hibáznak is, csak éppen elindultak az Isten felé vezető úton

- a gyülekezetbe azok tartoznak, akiket Isten személyesen megszólított, és erre a hívásra válaszoltak is

- a gyülekezeti problémákból következtethetünk, hogy a gyülekezetben még akkor is vannak személyi problémák, ha mindent a legjobb indulattal rendeznek le; viták, véleménykülönbségek, különböző nézőpontok ütközése

1. köszöntés

- kegyelem: Isten közel jön hozzánk; elítélhetne bennünket, de nem teszi, a cselekedeteink alapján nem érdemeljük meg Isten szeretetét

- békesség: Isten megbékéltet önmagával; Ez az első és legfontosabb dolog, hogy vele rendeződik a viszonyunk; ebből fakad az önmagunkkal való békességünk és a másokkal való

1. hálaadás

- az Istennel való életünk fontos része; lehetetlen, hogy akik megismerték Istent, ne lennének hálásak; aki nem hálás az Istennek, az igazából nem ismeri őt;

- ezt nem lehet kikényszeríteni, ahogy a szeretetet sem: vagy érezzük, vagy nem;

- aki átélte és éli az Istennel való közösséget, az megtanul hálás lenni mindenért; az észreveszi a mások érte hozott áldozatát és meg is tudja köszönni; az tud örülni a kis dolgoknak; annak nem esik nehezére kimondani a szeretet szavait; az képes megbocsátani és továbblépni, nem a másik hibáját állandóan felhánytorgatni; annak a belső békessége nem attól függ, hogy a másik mit tesz vagy mit mond;

- „az ember itt kevés a szeretetre; elég, ha hálás legbelül, ezért, azért, mindenért”

1. pártoskodás

- minden közösség legfontosabb problémája, amit itt Pál említ;

- nem dolgozom ezzel együtt, mert…

- jobban szeretjük a sértettségünket őrizni, és nem adni a másik embernek másik lehetőséget, mert ez azt feltételezné a világ szemében, hogy először is tévedtünk;

- nagyon óvjuk azt a képet, amit a világ felé közvetítünk: tévedhetetlennek szeretünk látszani; nagyon könnyen leírjuk az embereket, hogy ez ilyen, ez olyan, ez meg amolyan, ezzel nem érdemes, ezt nem szimpatizálom, ez hibázott, ez nem volt teljesen tisztességes;

- nagy dolgokat csak közösségileg lehet megcsinálni, amikor képesek vagyunk egy akaratra jutni;

- igazodjatok egymáshoz: ezt agyon nehéz megtanulni; mi azt várjuk, hogy mások igazodjanak hozzánk, ahhoz az egy és oszthatatlan igazsághoz, amit mi képviselünk

- megtanulni megtenni az első lépést, aztán újra és újra megtenni ezt a lépést, mindahányszor szükséges, és saját egyéniségünket másodlagos dolognak tartani közösségi kérdésekben

- a megegyezés képessége és Lelke, amikor a másikban, függetlenül attól, hogy mennyi rosszat követett el ellenem, hányszor alázott meg, megpróbálom a jót látni

1. a békéltetés szolgálata

- a keresztények legnagyobb lehetősége a békességre igyekvés; annyi háború és gonoszság van a földön, nekünk nagy lehetőség adatott

- minden békességet a családban kell kezdeni, Isten senkitől nem kér olyasmit, amit nem képes teljesíteni; nem azon kell nekünk keseregni, hogy a világban mennyi a háború és ellenségeskedés, hanem szét kell néznünk a magunk háza táján, ott is van baj bőségesen, azokat kell előbb rendbe tenni

- annyira engesztelhetetlenek vagyunk egymás iránt

- olyan nehéz megbocsátani, és tűrni egy kicsit a másiknak

- megbékélés önmagunkkal, a másik elfogadása, sajátos szempontjainak megértése

- a békéltetés szolgálata: egymással kibékíteni az ellentétes feleket