A küldetés kezdete

Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem bocsátom el Izráelt. Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, azért, hogy ne verjen meg bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó – és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?! Még aznap azt a parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek, hogy ne adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát. De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Istenünknek!
Ha majd nehezebb lesz ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek hazug beszédekkel.

Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát. Menjetek, és szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el. Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlót tépjék szalma helyett. A sanyargatók pedig szorították őket, és ezt mondták: Minden nap végezzétek el a kiszabott napi munkát úgy, mint amikor még volt szalma! Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztettétek el tegnap is, meg ma is a vályogvetést úgy, mint eddig, a rendelkezésnek megfelelően? Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az ÚRnak. Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok!

Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, ezt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket! Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért. Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából. Azután beszélt az Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az ÚR! Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de azon a néven, hogy az ÚR, nem voltam ismert előttük. Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. Meghallottam én Izráel fiainak a panaszkodását is amiatt, hogy az egyiptomiak szolgai munkára kényszerítik őket, és emlékszem szövetségemre. Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt. Azért nektek fogom adni örökségül. Én vagyok az ÚR.

Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény szolgálat miatt. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Menj, és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait országából. Mózes azonban így beszélt az ÚR előtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?! De az ÚR szólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vigyék ki Izráel fiait Egyiptom országából.
Ex.5,1-6,18

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szólt az ÚR.
Lásd, én a mai napon népek és országok fölé rendellek, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj! Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, és megmentelek! – így szól az ÚR.

Jer.1,10. 11. 17. 18

1.

Mózes és Áron

- Itt kezd látszani, hogy a feladat, amit Mózes és Áron elvállalt, nem is olyan egyszerű

- Hosszú lesz az út, amíg Mózes és Áron kiszabadíthatja a zsidókat Egyiptomból

- Talán ők sem gondolták, hogy ennyire nehéz és hosszú lesz

- Isten ad nekünk valami feladatot, szolgálatot, belehelyez egy élethelyzetbe, és kiderül róla, hogy nehéz és hogy egyedül maradunk

- Mózes nem nyerheti meg a fáraó szimpátiáját

- A nép csak azt látja, hogy jött Mózes, és minden sokkal nehezebb lett, persze, hogy haragudnak rá

- Gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és táplálj – Jeremiás

- Mózes és Áron a népet alkalmassá kell tegye arra lelkileg, hogy átéljék a kivonulást

A nép

- A nép először Istenhez kiáltott, mert nehéz volt a sorsa Egyiptomban

- Isten elkezdi a szabadítás munkáját, de ebből a nép csak annyit lát, hogy nekik még nehezebb lesz

- A népet lelkileg el kell juttatni oda, hogy örömmel menjen el innen, és ne féljen az újtól

- Kicsit hasonló ez a németek vagy zsidók sorsához

- Nem olyan könnyű elszakadni onnan, ahol az ember sok száz évet élt

- Az emberek általában csak azt látják, hogy amikor Isten elkezd munkálkodni az életükben, minden hirtelen nehezebb lesz

- Mindenkinek kell tudni dönteni: marad a biztos rosszban, vagy vállalja az ismeretlent Istennel, amiből egyszer majd jó lesz

- Kihez vagyunk hűségesek elsősorban, magunkhoz vagy Istenhez?

- Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek

- Hol van az a bátorság, amivel a telepesek ide jöttek, hogy új életet kezdjenek?

- Most az van, hogy aki megpróbál változtatni az élete menetén, azt megszólják

Isten

- Isten azt mondta Mózesnek, hogy „megkeményítem a fáraó szívét”

- Sokáig nem értettem, miért mondja ezt Isten, miért kell a fáraó szívének olyan keménynek lennie

- Isen ezzel a történettel egy egész nép lelkét akarja formálni, és ebben a fáraó: eszköz

- Lehet így tekinteni a vezetőkre, politikusokra, diktátorokra, hogy ők bábok Isten kezében, ami által Isten bennünket, mint egyéneket és mint közösséget formál

- A zsidók rabszolgák lettek Egyiptomban egy szabad pásztornépből

- A szabadság eszméjét és akarását a nép újra meg kell tanulja

- Olyan kompromisszumokat kötöttek, amelyek felülírták lelkükben a szabadságot

- Visszatérő motívum lesz a történetben, hogy a nép számára jobb a biztos rossz, amikor van mit enni, mint a bizonytalan szabadság, amikor Istenre kell hagyatkozni

- Az Egyiptomból való szabadulás története tk annak története, hogy egy közösség hogyan tanult meg Istenre hagyatkozva élni