az úrvacsoráról

Lekció: Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, az ÚR. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!

2Móz.12,1-14

Textus: Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.

1Kor.11,23-32

1. Az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit

- az úrvacsora a páskavacsorában gyökerezik

- húsvét estéjén ették, az Egyiptomból való szabadulás emlékére

- egészben megsütött bárányt, keserű füvekkel és kovásztalan kenyérrel

- a vérével meg kellett kenni az ajtófélfát annak jeléül, hogy az egyiptomi kivonulás éjszakáján a zsidók elsőszülöttei nem haltak meg, mert Isten megkegyelmezett nekik

- a bárány helyettesítette az elsőszülötteket az áldozatban, ahogy Ábrahám esetében a kos helyettesítette a fiát, Izsákot, mikor fel kellett áldoznia

- az egész nép bűnéért a nagy engesztelés napján kecskebakot áldoztak: a főpap rátette a kezét is kiűzték a pusztába

- azért fontosak ezek, mert ebben a jelképben gyökerezik Jézus áldozata

- helyettesként magára veszi a bűneinket, Isten igazságérzetét kielégíti, bűn felett érzet haragját feloldja

- mi is haragszunk az igazságtalanság miatt: Isten, aki maga a tökéletes igazság, elviselhetetlennek tartja, ezért van szükség, hogy a bűn elnyerje a büntetést

- Isten minden ember, a mi bűneinkért is Jézust bűntette meg

- A keresztény életnek ez a második nagy felismerése (az első, hogy Isten szeret), hogy Isten mindent megbocsát nekünk, és ezért mi is képesekké válunk a megbocsátásra

1. Senkiben nincsen nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért

- az úrvacsorában Isten hozzánk való szeretete lesz nyilvánvalóvá

- az úrvacsorában élhetjük át az, hogy részesei vagyunk a jézusi áldozatnak, és hogy a megbocsátás itt és most ránk is érvényes

- ha valaki komolyan veszi ezt a szertartást, ténylegesen hozzásegíti az emberi kapcsolatai rendezéséhez: Isten az úrvacsorán keresztül tanítja meg megbocsátani, szeretni, elfogadni, türelmesnek lenni

- az úrvacsora, és a helyesen elvégzett lelki szertartás formál krisztus-képűvé, kereszténnyé

- lelki közösség az élő Jézussal: itt lehet igazán átélni, hogy Jézus él, és hogy része az életemnek; itt lehet igazából a saját akaratunkat a jézusi akarat alá rendelni

- A keresztelési ígéret beteljesedése az úrvacsora: veletek vagyok a világ végezetéig

1. Lelki betegeknek való orvosság

- az egyház történelmében az úrvacsorában nagyobb hangsúlyt fektettek a bűnbánatra

- az úrvacsora lényege az életöröm, annak felismerése, hogy Jézus ténylegesen meggyógyít a lelki betegségeinkből, leveszi vállunkról a terhet, és ennek lehet, szabad örülni

- a helyesen átélt úrvacsora a felszabadulás élménye: amikor valaki sokáig cipel egy nagyon nehéz zsákot, és valaki hirtelen leveszi a válláról: olyan érzés, mintha repülnénk

- az úrvacsorában Jézus arra tanít meg, hogy örüljünk ennek az életnek, mert minden pillanata ajándék, hogy ne tegyük tönkre a kicsinyes ellenségeskedéseinkkel, durcáskodásainkkal; nézzétek a gyermekeket, mondja Jézus, és az égi madarakat: tőlük kell eltanulni, mit jelent az életöröm, hogyan lehet örülni a mindennapoknak

- az, aki nem tud örülni az életének, aki a legnagyobb nyomorúságban is nem látja meg az öröm, a felszabadulás lehetőségét, aki még mindig azzal van elfoglalva, hogy a családját marja, aki irigykedik, féltékenykedik, ellenségeskedik, gyűlölködik, az saját magát emészti fel, és lelkileg beteg, tehát szüksége van az áldott orvosra

1. Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki lakodalmat készített a fiának

- „és az élet öröm lesz megint, mint kezed érintése kezemen”

- az Isten országa itt kezdődik a földön: azokban a pillanatokban, amikor érezzük Isten jelenlétét az életünkben

- amikor tudunk felszabadultan örülni az életnek

- amikor rányílik a szemünk arra, hogy a királyi vendégség nekünk készül, és hogy Isten milyen gazdagon megajándékoz minket

- „Ti jók vagytok mindannyian, miért csinálnátok hát rosszat? Néha úgy vagytok a rosszal, mint a gyermek a csavargással. Ujjong, eltéved, sírdogál, s hazakívánkozik. Ti mindannyian örültök a jónak, s fontoljátok meg, amit mondok: Nem sánta az, aki együtt lelkendezik a csúszkálókkal.”