Lelki építkezés

Lekció: Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni.
Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban”, aztán ez is: „Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók.” Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

1Kor.3

Textus: Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

1Pét.2,1-5

1. A lelki építkezés menete

- Pál ebben a részben a gyülekezetépítésről beszél

- A keresztény hit olyan lelki növekedést jelent, amely a személyes térben és a közösségben zajlik

- Nincs életkorhoz kötve, hogy ki mikor kezdi meg a lelki növekedést a Krisztusban

- A megtérés az alap, amire el lehet kezdeni építkezni, felépíteni rá egy keresztény életet

- A megtérés pillanatában lelkileg csecsemő az, aki megtér, először a hit alapjait kell elsajátítsa, azután építheti rá a maga keresztény életét, ahol szép lassan minden területen Krisztus lesz nyilvánvalóvá

- A krisztusi életforma öntudatos életet eredményez: elkezdem tudatosan alakítani az életem, tudatosan vizsgálni magam, alakítani a saját személyiségem

- Krisztussal élni azt jelenti, hogy minden pillanatban kész vagyok felülvizsgálni életem minden részét, cselekedeteit, gondolataimat

- Ezeknek külső jele az egyházi közösség: az istentisztelet arra szolgál, hogy Isten az Igén keresztül felülvizsgálja életünket, az úrvacsora pedig az erre adott lelki válasz

- A közösség abban segíthet, ha olyan a közösség, hogy fejlődjünk ebben a tudatos lelki életben

1. A közösségi munka szerepe az egyházban

- minden munkás szerepe ebben áll: hozzásegíteni a másikat, hogy a lelki dolgokban előre jusson

- a növekedést az Isten adja, és ezt soha nem szabad elfelejteni

- minden lelki nevelés, munka eredménye arról szól, hogy Isten megáldotta a közösséget

- nem mérhető le, csak időnként látszik az előrehaladás

- imahéten például, vagy a beszélgetésekben lehet lemérni, hogy ki mennyit haladt a lelki életben

- az Isten munkatársainak ennyi a szerepe: lelkileg építeni a másik embert

- minden egyéb járulékos tevékenység csak arra szolgál, hogy ezt a lelki építkezést megkönnyítse

1. Az Isten temploma – ti vagytok

- nagyon fontos Pál kifejezés, mert ebből derül ki, mi is a gyülekezeti szolgálat tulajdonképpeni célja;

- hogy ti. egy gyülekezet lelki templommá épüljön fel

- ehhez az szükségeltetik, hogy minden építő-kő megtalálja a maga helyét ebben az épületben

- minden építkezés erre a lelki templomra néz

- mindenki, aki tesz valamit a gyülekezetért, lelki templomot épít

- akinek fontos ez az ügy, az a maga részével hozzájárulhat ehhez a lelki építkezéshez

- aki úgy érzi, hogy az Isten gazdagon megajándékozta, az hálából kiveheti a maga részét a lelki építésben

- „szent nemzet, királyi papság vagytok” – mindenki oda tud vezetni egy másik embert Krisztushoz

- első kérdés: megtaláltad-e Krisztust? Elkezdted-e már építeni a lelki templomod? Megtaláltad-e a közösségben a helyed?

- Ha igen: elkezdtél-e másokat hozzásegíteni, hogy ők is megtalálják Krisztust, és ők is elkezdjenek építkezni? Megtért-e valaki a te igehirdetésed, életed, bizonyságtételed hatására?