Az egyház feladata – 1Korinthus1,18-31

Lekció: Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Mert meg van írva: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.” Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor.1,18-31)

Textus: Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. (2Kor.4,7-11)

 

1. A keresztény egyház központi üzenete

-         a keresztről való beszéd

-         vita az egyház helyzetéről, státusáról

-         a magyarság megtartása, iskolák fenntartása, erkölcsös nevelés

-         kulturális tevékenység, kultúraszervezés, szociális munka, amit más nem tenne meg

-         mi a szerepe az egyháznak egy tágabb közösségben?

-         Miért nélkülözhetetlen?

-         Ahol nincs gyülekezeti élet, ott gyorsan megjelennek az új egyházak, mert az embereknek igénye van a lelki életre

-         Nem mindenkinek, és nem mindenkinek egyformán, de éppen e miatt a lelki igény miatt elpusztíthatatlan

-         Nem a formája: két évezred alatt az egyház sokszor átalakult, és még sokszor át is fog, fejlődik, változik, mert a benne élő emberek fejlődnek, változnak, megváltoznak az igények

-         Jézus olyan alapvető emberi igényre válaszol, amely eltörölhetetlen

-         Ahhoz, hogy az egyház haladjon valamerre, szüksége van arra, hogy tisztában legyen saját magával

-         Az egyház soha nem ússza meg a bűnbánatot, mert ha el akarja kerülni, megszűnik abban a formájában létezni

-         Aki maga is a bűnbánatról prédikál, annak Pál szavai az irányadók: Bűnösök között első vagyok én

-         Akinek a világgal szemben elvárásai vannak, először maga kell megmozduljon a világ felé, aki felé küldetése van

-         Ideje van annak, hogy a közbeszédben az egyházról beszéljünk

2.      Az üzenet személyes

-         a keresztény – minden keresztény egyház – üzenete a keresztről szól

-         ez az üzenet nem intézményeket szólít meg, hanem személyesen embereket

-         alulról építkezik, a családban, az emberi kapcsolatokon keresztül

-         a másik ember szeretete, türelme, kiállása, jósága, megbocsátása, embersége által szólít meg Isten

-         a keresztény üzenet mindig, minden körülmények között a kapcsolatokról szól:

-         az Istennel való helyreállított kapcsolatom: megbékélek Istennel

-         az önmagammal való kapcsolatomról: elfogadom önmagam, megbocsátok önmagamnak, megszeretem önmagam

-         a többi emberrel való kapcsolatomról: elfogadom őket, megbocsátok nekik, megszeretem őket

1. A hatalom felismerése és lebontása

-         Milyen Isten az, aki a gyengeségével dicsekszik?

-         az egyház története nem arról tanúskodik, hogy betartották volna a jézusi életformát

-         a keresztény életvitel nem a hatalom gyakorlásáról, hanem a hatalom lebontásáról szól

-         Isten a gyengék, kiszolgáltatottak pártján áll (gyermekek, asszonyok, elnyomottak, a társadalom perifériáján élők)

-         Minden olyan egyházi kísérlet, amely világi hatalmat akar magának biztosítani, elhibázott

-         Mindenki rendelkezik egy bizonyos személyi hatalommal: az emberi kapcsolataink a hatalom gyakorlásáról szólnak

-         Megbántok valakit: hatalmasabb vagyok nála, mert ő sérült, én meg nem

-         Gyerekekhez való viszonyban látszik meg leginkább, hogy ki hogyan gyakorolja a hatalmát

-         Isten a szülői hatalmat arra adja, hogy ez a gyermeknek javára váljon, nem pedig azért, hogy hatalmaskodjon a szülő a gyermeke felett

-         „amíg az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod, amit én mondok” – a hatalomért való hatalmaskodás tipikus példája; nem a gyerek számít, hanem az, hogy én gyakorolhatom a hatalmam

1. A szeretet gyengeségének felvállalása

-         Amikor valami probléma merül fel az életben, mindig feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért történt, ami történt

-         Az első kérdés az, hogy megpróbáljuk a magunk hibáját megtalálni, mert a másikét nagyon könnyen meglátjuk

-         Az emberi konfliktusokat csakis a párbeszéd oldhatja fel, amikor beismerem a saját hibáimat

-         Sok házasság nem végződne válással, ha az a két ember tudna beszélgetni egymással

-         Szeretni: nem természetes; a szeretet erőfeszítést igényel; megtanulni jól szeretni: bölcsesség kell hozzá

-         Kétféle intelligencia: értelmi és érzelmi

-         Isten az érzelmi intelligenciára akar bennünket megtanítani: ez az emberi kapcsolatokban látszik, a konfliktushelyzetek megoldásában

-         Az a bölcs ember, aki nem keresi a konfliktusokat, de ha mégis adódnak, meg tudja őket oldani

-         A szeretet a világ szemében bolondság: hogyan szerethetném azt, aki gyűlöl engem?

-         Mégis ez az egyetlen út, amely megoldást jelenthet a megoldhatatlan helyzetekre

-         Hogy senki ne dicsekedjék: ez Istentől van