A lelki vezető önértelmezése – 1Korinthus2

Lekció: Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. Mert ki ismerte meg úgy az Úr gondolatát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor.2)

Textus: Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Szólj népedhez, és ezt mondd nekik: Ha fegyveres ellenséget hozok egy ország ellen, és az ország népe választ a maga köréből egy férfit, és őrállóvá teszi, az pedig látja jönni a fegyveres ellenséget az ország ellen, és megfújja a kürtöt, hogy figyelmeztesse a népet, akkor ha valaki hallja a kürtszót, de nem törődik a figyelmeztetéssel, a fegyveres ellenség pedig eljön, és levágja, úgy a vére a saját fejére száll. Hallotta a kürtszót, de nem törődött a figyelmeztetéssel: a vére saját magára száll, mert ha törődött volna a figyelmeztetéssel, megmenthette volna az életét. Ha ellenben az őrálló látja jönni a fegyveres ellenséget, de nem fújja meg a kürtöt, és nem figyelmezteti a népet, azután eljön a fegyveres ellenség, és levág közülük valakit, akkor azt a maga bűne érte utol, de vérét az őrállótól kérem számon. Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet. Te pedig, emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben? Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza? (Ez.33,1-11)

 

1. A lelkipásztor önértelmezése

-         ebben a részben Pál a saját feladatáról, mint igehirdető szolgálatról beszél

-         fontos, hogy a lelkipásztor és a gyülekezet tisztában legyen azzal, hogy a lelkipásztor mit gondol saját szolgálatáról, arról, hogy mi a feladata a közösségben

-         mit csinál egy lelkipásztor? Mi a dolga? Kultúraszervezés? Reprezentáció?

-         Kereszteljen, eskessen, temessen – szolgáltatások

-         A lelkipásztor igehirdető elsősorban (nemcsak szószéki, hanem mindenféle igehirdetés), az igehirdetés központi témája a JK-ról való bizonyságtétel

-         A lelkipásztor teljesítménye a Krisztus-hit alapján mérhető le, nem pedig azon, hogy mit tett egyebet a közösség szolgáltában, minden egyéb másodlagos, mert az első és legfontosabb feladata az igehirdetés; ha ezt nem teljesítette, nem teljesítette feladatát

-         Nem túl népszerű feladat egy olyan korban, ahol a lelki dolgok a háttérbe szorulnak

-         A Lélek dolgairól beszél azoknak az embereknek, akik erre fogékonyak, akik maguk is lelkiek

-         A lp. Csak egy dologgal dicsekedhet: hogy Krisztus szolgája, minden egyéb csak személyes ambíció, és ezért másodlagos

-         Ez a szakasz minden igazi igehirdető próbaköve, mert Pál elmondja, hogy milyen az igazi igehirdető, milyen kérdésekkel, nehézségekkel szembesül

-         Hiteles-e az igehirdetése? Látszik-e az életén az, amiről beszél? A saját személyisége kárára vagy hasznára válik az igehirdetés munkájának? Elhomályosítja-e bármi az ige tiszta üzenetét? Érzi-e maga is a saját esendőségét, hogy ne a saját bölcsességével dicsekedjen? Érezhető-e a Lélek ereje az igehirdetésben? Vannak-e az igehirdetésének eredményei? Változik-e igehirdetésétől az emberek élete, gondolkodása, szokásai, egymás közötti kapcsolatai?

-         A türelem megtanulása: nincsenek látható eredmények, sok kérdésre nincs válasz, nem mérhető le, hogy az Ige kiben milyen lelki hatást vált ki

-         Kérdés, hogy mennyire bízik az igehirdető abban, hogy majd az Ige, aki maga JK, elvégzi majd mindenkiben a szükséges lelki folyamatokat

-         Konfirmandusok: lehet, hogy évek hosszú sora telik el, mire az elvetett mag kikel bennük (kevesen vannak a templomban, akik gyerekkoruktól hűséges templomba járók, mindenkinek kellett egy bizonyos idő, amíg az isteni beszéd benne elvégezte a maga munkáját)

-         A lelkipásztor feladata annyi, amennyit Ezékiel is ír: elmondani a dolgokat, amikkel meg van bízva

-         Érthető formában kell elmondani az üzenetet, nem pedig úgy, hogy a gyülekezet semmit ne értsen belőle

-         Ha az igehirdetés hitelesen megtörtént, akkor az ige befogadásának felelőssége a hallgatóságra hárul

-         Pál nem szégyelli felvállalni, hogy ő is ember, emberi gyengeségekkel

-         Sokszor volt az az érzésem, hogy a gyülekezet nem látja a lp-ban az embert, nem lehet beteg, nem lehetnek fogyatékosságai, nincs szüksége saját maga számára időre, magánéletre, élete teljes egészében a közösség előtt zajlik, példaként, minden szavát, mondatát, megmozdulását, ruháját, cselekedetét, vagy az, amit nem tesz, kritizálnak – elfelejtkeznek arról, hogy ő is ember, emberi érzésekkel; a lp-t meg lehet sérteni, hiszen neki úgyis az a kötelessége (arról beszél), hogy meg kell bocsátani;

-         Emberi gyengeségek között hirdetjük az Isten igéjét, hogy az Ige munkáját ne magunknak tulajdonítsuk, hanem Istennek

-         A lelkipásztornak tudni kell a maga emberi oldalát, gyengeségét, hibáit is felvállalni, neki sokkal inkább, mint a gyülekezetnek, mert a lelkipásztor ebben is példa lehet, ahogy ember: a példája éppen ettől válik hitelessé, hogy őszinte, és nem játssza meg a tökéletes embert, nem játszik Istent

-         Pál fél, hogy a küldetését nem teljesíti: így félni csak az tud, aki személyes ügyének tekinti az igehirdetést, és fél attól, hogy nem állja meg a helyét, nem teljesíti a feladatát

-         Pál egész súlyában, nagyságában látja, hogy Isten milyen hatalmas súlyt tett a vállára: az Ige hirdetését

-         Aki komolyan veszi a hivatását, ezeket a kérdéseket, félelmeket, lelki gyötrődéseket nem úszhatja meg, sőt, ez az egyik ismérve annak, hogy valaki komolyan veszi a szolgálatát

-         Ez a komolyság határozza meg majd a gyülekezet hangulatát

1. A befogadó közösség

-         lelki közösség: lelki dolgokat lelki embereknek magyarázva

-         onnan lehet tudni, hogy ki a lelki ember, hogy megnézzük, hogy mi az életében a legfontosabb dolog, amiért mindent megtenne

-         lelki élet kialakítása: hogy a gyülekezet foglalkozzon a lelki dolgokkal

-         tökéletesek: érettek, nagykorúak a Lélek dolgaiban

-         úton vannak Krisztus felé: úton lenni: a boldogság; megérkezni: a halál