A békéltetés szolgálata – 1Korinthus1,1-17

Lekció: Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér, z Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: egyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, mint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé.” Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. Igaz, megkereszteltem még Sztefanász házanépét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. (1Kor.1,1-17)

Textus: Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. (2Kor.5,16-21)

 

1. bevezetés a korinthusi levébe

- az egyház evangélium-hű építése: mit is jelent ez?

- Nincs más mérték, csak a Szentírás, és semmi más nem kánon-értékű

- A város kereskedelmi központ, lakossága mindenféle szinten nagyon vegyes: politkailag, gazdaságilag, nemzetiségileg

- A gyülekezetet Kr. 51 végén alapítja, másfél évig lakik Korinthusban Jusztusz házában

- Négy levelet ír a gyülekezetnek távozása után, ebből kettő elveszett (az első és a harmadik); még egyszer elmegy K.-ba, ami után születik a 4. levél, a 2Kor.

- A gyülekezetet Timóteusra hagyja

- Gyülekezeti problémák

- Jelentős személyiségek a korinthusiak életében: Péter (zsidókeresztények), Apollós (értelmiségiek), Pál (személyes ismerősei), Krisztus (szigorú keresztények, bíráskodók)

- Krisztus nem sorolható az apostolokkal egy sorba, az apostolok pedig nem Mesterek, akiket követni kell, csak közvetítők

- Legfőbb kérdései: 1. a keresztény szabadság és az evangéliumhoz való hűség kapcsolata, 2. a szeretet és 3. a feltámadás

1. apostol

- küldött; meghatározza a küldetése, a küldetése nélkül nem apostol; Pál önértelmezése: a küldetése a lényeg az életében; e nélkül nem lehet apostol; lelkipásztori önértelmezés: egy lelkipásztor addig lelkipásztor, amíg elvégzi azt a munkát, amire rendeltett; azt is látjuk, hogy Pál szolgálata nem egész életre szól, hanem ideiglenes;

- A tisztség Isten ajándéka és megbízatása, Isten kéri számon, és ez sokkal szigorúbb számonkérés, mint bármilyen emberi (aki sokat kapott, attól sokat követelnek)

- Apostol: képviselő: annak az akaratát képviseli, aki elküldte, sokszor azok ellenében is, akikhez küldetett; Isten akaratának helyes értelmezése, bölcsesség, türelem, elkötelezettség, a saját személyének háttérbe szorítása, Isten akaratának érvényesülni hagyása, intés, irányítás

- Hatalom van a kezében, a szó különleges hatalma: nem mindegy, mit mond, hogyan mondja, miért mondja; az apostol és a lelkipásztor szüntelen önvizsgálatot tart az Ige tükrében, állandóan felülvizsgálja saját magát, de senkitől nem hagyja magát befolyásolni, csak Istentől

- Személyes kapcsolat Istennel, és ennek alapján való élet

- A munkatársak okos megválasztása

1. a gyülekezet „simul iustus et peccator”

- tagjai az elhívott szentek, akik azért emberek maradnak, tehát hibázhatnak és hibáznak is, csak éppen elindultak az Isten felé vezető úton

- a gyülekezetbe azok tartoznak, akiket Isten személyesen megszólított, és erre a hívásra válaszoltak is

- a gyülekezeti problémákból következtethetünk, hogy a gyülekezetben még akkor is vannak személyi problémák, ha mindent a legjobb indulattal rendeznek le; viták, véleménykülönbségek, különböző nézőpontok ütközése

1. köszöntés

- kegyelem: Isten közel jön hozzánk; elítélhetne bennünket, de nem teszi, a cselekedeteink alapján nem érdemeljük meg Isten szeretetét

- békesség: Isten megbékéltet önmagával; Ez az első és legfontosabb dolog, hogy vele rendeződik a viszonyunk; ebből fakad az önmagunkkal való békességünk és a másokkal való

1. hálaadás

- az Istennel való életünk fontos része; lehetetlen, hogy akik megismerték Istent, ne lennének hálásak; aki nem hálás az Istennek, az igazából nem ismeri őt;

- ezt nem lehet kikényszeríteni, ahogy a szeretetet sem: vagy érezzük, vagy nem;

- aki átélte és éli az Istennel való közösséget, az megtanul hálás lenni mindenért; az észreveszi a mások érte hozott áldozatát és meg is tudja köszönni; az tud örülni a kis dolgoknak; annak nem esik nehezére kimondani a szeretet szavait; az képes megbocsátani és továbblépni, nem a másik hibáját állandóan felhánytorgatni; annak a belső békessége nem attól függ, hogy a másik mit tesz vagy mit mond;

- „az ember itt kevés a szeretetre; elég, ha hálás legbelül, ezért, azért, mindenért”

1. pártoskodás

- minden közösség legfontosabb problémája, amit itt Pál említ;

- nem dolgozom ezzel együtt, mert…

- jobban szeretjük a sértettségünket őrizni, és nem adni a másik embernek másik lehetőséget, mert ez azt feltételezné a világ szemében, hogy először is tévedtünk;

- nagyon óvjuk azt a képet, amit a világ felé közvetítünk: tévedhetetlennek szeretünk látszani; nagyon könnyen leírjuk az embereket, hogy ez ilyen, ez olyan, ez meg amolyan, ezzel nem érdemes, ezt nem szimpatizálom, ez hibázott, ez nem volt teljesen tisztességes;

- nagy dolgokat csak közösségileg lehet megcsinálni, amikor képesek vagyunk egy akaratra jutni;

- igazodjatok egymáshoz: ezt agyon nehéz megtanulni; mi azt várjuk, hogy mások igazodjanak hozzánk, ahhoz az egy és oszthatatlan igazsághoz, amit mi képviselünk

- megtanulni megtenni az első lépést, aztán újra és újra megtenni ezt a lépést, mindahányszor szükséges, és saját egyéniségünket másodlagos dolognak tartani közösségi kérdésekben

- a megegyezés képessége és Lelke, amikor a másikban, függetlenül attól, hogy mennyi rosszat követett el ellenem, hányszor alázott meg, megpróbálom a jót látni

1. a békéltetés szolgálata

- a keresztények legnagyobb lehetősége a békességre igyekvés; annyi háború és gonoszság van a földön, nekünk nagy lehetőség adatott

- minden békességet a családban kell kezdeni, Isten senkitől nem kér olyasmit, amit nem képes teljesíteni; nem azon kell nekünk keseregni, hogy a világban mennyi a háború és ellenségeskedés, hanem szét kell néznünk a magunk háza táján, ott is van baj bőségesen, azokat kell előbb rendbe tenni

- annyira engesztelhetetlenek vagyunk egymás iránt

- olyan nehéz megbocsátani, és tűrni egy kicsit a másiknak

- megbékélés önmagunkkal, a másik elfogadása, sajátos szempontjainak megértése

- a békéltetés szolgálata: egymással kibékíteni az ellentétes feleket